Ma 2017 december 18. hétfő, Auguszta napja van. Holnap Viola napja lesz.

Tájékoztatjuk Látogatóinkat, hogy a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciója és fejlesztése keretében a beruházás első része befejeződött, a második ütem folyamatban van.

A Népfőiskola Alapítvány a beruházás ideje alatt is várja Látogatóit programjaival, szolgáltatásaival, melyekről továbbra is tájékoztatjuk honlapunk olvasóit.


„Hazámért ezt is szívesen”
E-mail Nyomtatás PDF

Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt – kérkedett Haynau egy levelében. Százhatvannyolc ezelőtt, 1849. október 6-án érte el csúcspontját a császári bosszúállás, amikor Haynau parancsára sortűz végzett Pesten az első felelős magyar miniszterelnökkel, Aradon egy altábornagyot, két tábornokot és egy ezredest kegyelemből „por és golyó által” végeztek ki, míg kilenc honvédtábornokot bitóra húztak.


A legyőzött Magyarország szó szerint Ferenc József császár lábai előtt hevert, miközben a hadbíróságok rendre gyártották az elrettentő ítéletek sorát.

Báró Julius Jacob von Haynau táborszernagyot 1849. május 30-án nevezték ki a magyarországi császári-királyi hadsereg főparancsnokává, aki elődeivel ellentétben nem válogatott az eszközök tekintetében, hogy Magyarországon rendet teremtsen.

Haynau szándékában állt a „forradalmi Hydra” fejeinek levágása, vagyis a honvédsereg tábornoki és törzstiszti karának statáriális úton történő kivégeztetése s mindazon személyek hadbíróság elé állítása, akik korábban a császári hadseregben szolgáltak, avagy támogatták a honvédeket.

 

„Istennél a kegyelem!”

Haynau tervei megvalósításához – I. Ferenc József tudtával és beleegyezésével – Bécsből szabad kezet kapott, s egyik első ténykedése volt, hogy június 5-én báró Mednyánszky László őrnagyot, Lipótvár erődítési igazgatóját és Gödrösy (Gruber) Fülöp századost, a lipótvári erőd tüzérségi parancsnokát felakasztatta a pozsonyi Szamárhegyen. Mednyánszky báró kivégzése megrázta a magyar közvéleményt, mivel addig nem volt példa arra, hogy a császáriak magyar főrendet és volt császári-királyi tisztet kivégezzenek. Haynau ezen lépése is jelezte, hogy a kezébe kerültekkel szemben nem ismer irgalmat, s ezen szellemben keletkezett július 1-jei győri proklamációja is, amely szerint Magyarország és Erdély területén „hadi és ostromállapot” van érvényben és a „magyar pártütéssel kapcsolatos büntettek és vétségek” esetében a katonai törvénykezés szigora fog minden tekintetben eljárni.

Hadbírósági ítélet alapján Pozsonyban tizenhárom embert végeztek ki 1849-ben. Június 18-án lőtték főbe Rázga Pál pozsonyi evangélikus hitszónokot, aki 1848 októberében a pozsonyi nemzetőröket ösztönözte ellenállásra, s tagja volt azon bizottmánynak, amely átvizsgálta a Pozsonyba érkező postát. Mészáros Dávid sopornyai plébánosnál Kossuth néhány proklamációját találták meg, s megvádolták, hogy híveit ellenállásra biztatta, őt július 16-án végezték ki. Stift József kisrippényi földbirtokos több kiáltványt is átadott kihirdetésre, szorgalmazta az újoncállítást és kitűzette a magyar trikolórt, melyekért július 20-án lőtték agyon. Három nap múltán Bugyik József és Tóth József tardoskeddi földmívesek, valamint Trexler Ferenc jegyző azért kapott golyót, mert 1849 januárjában elfogtak és lefegyvereztek egy császári járőrt.

Hasonló szigorral tettek rendet a székesfehérvári népfelkelés leverését követően. A császáriak letartóztatták Gáncs Pált, Havelka Ferencet, Hübner Andrást, Kutzka Mihályt, Uitz Ignácot és Varga Mihályt, akiket a pesti hadbíróság fegyveres lázadásért halálra ítélt, s mindannyiukat a pesti Újépületben lőtték agyon augusz­tus 14-én. Nyolc nappal később hasonló vád alapján lőtték főbe Mezey József kajászószentpéteri jegyzőt Pesten.

Az új császári főhadparancsnok kiváló hadvezérnek bizonyult az 1849. évi nyári hadjáratban, ám a szabadságharc végkimenetelét mégis a cári intervenciós hadsereg megjelenése döntötte el. Görgei azon megfontolásból tette le a fegyvert az oroszok előtt a világosi síkon, hogy a világ tudtára adja, hogy a honvédsereget nem a császári ármádia, hanem a cári szuronyok győzték le. Ez Haynau dühét még jobban fokozta, aki a következőket írta Radetzky tábornagynak: „A lázadó vezéreket fel fogom köttetni, és minden cs. kir. tisztet, aki a forradalmárok szolgálatába állt, agyon fogom lövetni (...)” Augusztus 20-án Hruby Gyula őrnagyot, öt nap múlva Murmann Sámuel nemzetőr őrnagyot lőtték agyon Temesvárott, augusztus 22-én Ormai (Auffenberg) Norbert ezredest, a honvéd vadászcsapatok szervezőjét végezték ki Aradon. Erről Haynau egyik tábornoktársának levélben számolt be: „(…) felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyst megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekképp az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük (…) Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt.”

Ferenc József nem fogadta meg azon jó tanácsot, amelyet I. Miklós orosz cár javasolt neki: „Adjunk hálát Istennek, kedves barátom, ezért a kedvező eredményért (...) és alkalmat ad neked, hogy uralkodói jogaink legszebbikét, a helyesen értelmezett kegyelmet gyakorolhasd (…) Kegyelmet a megtévedteknek, barátod kéri ezt számukra (…)”

 

Halálos ítéletek sora

A hadbíróságok dolgoztak, s kisebb-nagyobb vétségekért egyre-másra születtek a halálos ítéletek. Pesten augusztus 27-én Kantsúr András szokolyai református lelkészt lőtték agyon, mert egy gerilla különítmény nála hagyott megőrzésre egy császári futártól szerzett pénzesládát, míg Schweitzer József nyomdászt fegyverrejtegetésért végezték ki. Augusztus 30-án Fülöp György dunavecsei jegyzőt hasonló vádak alapján lőtték főbe. Szeptember 7-én Streith Miklós vértesboglári katolikus papot végezték ki, aki a vád szerint kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot és fegyveres felkelésre ösztökélte híveit. Szeptember 12-én Gábel Mátyás selmecbányai bányamestert lőtték agyon, mert a házkutatás során fegyvert és Kossuth-bankókat találtak nála.

Aztán elérkezett 1849. október hatodika, de a császári bosszúszomj nem csillapodott és 1849. október 25-ig, Kazinczy Lajos ezredes, a máramarosi hadosztály parancsnokának aradi agyonlövetéséig még tizenkét főn hajtottak végre halálos ítéletet. Október 6-án a pesti Neugebäude udvarán lőtték agyon Fekete Imre gerilla századost, október 20-án pedig három, külhoni származású honvédtisztet akasztottak fel ugyanitt, Peter Giron német születésű alezredest, a bécsi felkelés menekültjeiből felállított német légió szervezőjét és két lengyelt: herceg Mieczyslaw Woroniecki alezredest, a Woroniecki-vadászcsapat létrehozóját, Dessewffy Arisztid tábornok segédtisztjét, valamint Karol d’Abancourt de Franqueville Nádor-huszárezredbeli alszázadost, Henryk Dembiński altábornagy parancsőrtisztjét. Október 18-án Kolozsvár és Szamosfalva határában két székely tisztet akasztottak fel, Sándor László csíkszéki nemzetőr századost – aki a vád szerint tizenhat, fogságba esett román felkelőt lövetett agyon – és Tamás András nemzetőr alezredest, Csíkszék nemzetőr főparancsnokát.

A hadbíróságok a civilekre is kíméletlenül lesújtottak. Felségsértésben találták bűnösnek, ezért október 8-án főbe lőtték Gonzeczky János katolikus tábori lelkészt Pesten, október 10-én felakasztották Csány László és báró Jeszenák János kormánybiztosokat. Csány ártatlannak vallotta magát, mire a hadbíró odavágta: „Batthyány is azt mondta, s mégis a szemétdombra került.” Mire csak ennyit válaszolt: „Az is hazám földje.” Akasztása előtt megcsókolta a kötelet, mondván: „Hazámért ezt is szívesen.” Október 24-én Szacsvay Imre képviselőházi jegyző és báró Perényi Zsigmond felsőházi elnök – akiknek az volt a bűnük, hogy a függetlenségi nyilatkozatot aláírták – és a kémkedéssel vádolt Csernyus Emmánuel pénzügyminisztériumi tanácsos végezte bitófán. A bosszúállás gépezete könyörtelen volt, ugyanis minden kivégzést követően, elrettentésül közszemlére tették az elítéltek holttesteit. Igaz, nem végezték ki, mégis a szabadságharc vértanúi között tarthatjuk számon Lenkey János tábornokot, akit fogva tartói az őrületbe kergettek és 1850. február 9-én kiszenvedett Aradon.

Közel hatszáz esetben hoztak halálos ítéletet, melyeket aztán az euró­pai felháborodásnak köszönhetően mégsem hajtottak végre, így Haynau azokat kegyelemből 10-16-18-20 évig terjedő várfogságra vagy sáncmunkára változtatta. A megtorlás során hozzávetőleg száznegyven főt végeztek ki: katonai vezetőket, politikusokat, papokat és lelkészeket, gerillákat, a császári hadseregből megszökött és a honvédsereghez átállni szándékozó katonákat és fegyverrejtegetőket. A győztesek leginkább a császári-királyi hadseregből átkerült honvédtisztekre vadásztak – akiknek katonai szaktudása révén vált a honvédség a császáriak egyenrangú ellenfelévé –, de az országgyűlési képviselők sem számíthattak irgalomra. Ily módon 1849-1850 folyamán közel ezerkettőszáz egykori császári-királyi tiszt esetében hoztak ítéletet, s legalább negyven-ötvenezer honvédtisztet és honvédet – a volt honvédsereg majd egynegyedét – kényszersorozás útján, lefokozott közlegényként vitték el külhoni garnizonokba, hogy megregulázzák a „Kossuth kutyákat”. Törvényhatóságonként gyűjtötték be az egykori honvédek neveit, így senki sem kerülhette el a sorozóbizottságot, minden hivatalnokot és alkalmazottat igazolóbizottsági eljárás alá vontak, amelyben 1848/1849-es cselekedeteiket vizsgálták.

 

Más büntetési formák

Ezen időszakban nem csak halálos ítéletek születtek, ugyanis a császáriak már a nyári hadjárat során előszeretettel alkalmazták a nyilvános botozást és vesszőzést.

Június 28-án Győrben két hölgy illetlenül hátat fordított az oda bevonuló császári törzskarnak, mire egyikőjüket megvesszőzték, a másik, csecsemővel a karján beidézett fiatalasszony viszont kegyelmet kapott. Július 11-én Nagyigmándon két református lelkészt: László Józsefet és Győrffy Ferencet, majd Tóth Sándor oroszlányi jegyzőt és Fieba József csákberényi katolikus plébánost csaknem agyonverték. A megbotozottaknak Manszbarth Antal csákberényi katolikus pap és Szikszai János református lelkész nyújtott lelki vigaszt, akiket másnap a függetlenségi nyilatkozat kihirdetéséért agyonlőttek. A leghírhedtebb esetre – amely Európa-szerte ismertté vált – augusztus 17-én Ruszkabányán került sor, amikor Maderspach Károlyné Buchwald Franciskát vesszőzték meg nyilvánosan.

A botozás és börtönbüntetés mellett más retorziók is érhették a honvédekkel szimpatizáló lakosságot.

Számos falu, város szenvedett el kollektív büntetést, olykor az adott települést – például Bősárkányt, Csornát, Csongrádot, Losoncot – fel is gyújtották, vagy megsarcolták, mint Kézdivásárhelyt. Egyes zsidó közösségeket pénzfizetésre köteleztek, ahogy azt Pesten, Budán, Cegléden, Kecskeméten és Aradon tették.

A magyar társadalom minden rétegét fájdalmasan érintette az a büntetési forma, amelyet a hatalom mért a lakosságra: ellenszolgáltatás nélkül kellett leadniuk a Kossuth-bankókat, miáltal az ország a háborús pusztításokon túl hatvanhatmillió forint értéket veszített el.

Gyászos hangulat telepedett Magyarhonra, mely időszak reménytelenségét Tompa Mihály A gólyához című költeményének sorai adják vissza a leghívebben: „Repülj, repülj! és délen valahol/ A bujdosókkal ha találkozol:/ Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,/ Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!” Haynau mégsem érte el célját, mivel gróf Batthyány Lajos, az aradi tizenhárom és a többi vértanú halála nem elrettentette, sokkal inkább megacélozta a nemzetet, és még az elnyomatás legsötétebb idején is az ő példájuk ragyogott vezérlő csillagként a magyarság előtt, hogyan kell az alkotmányos rendért, a nemzet függetlenségéért a végsőkig kiállni és ha kell, meghalni azokért.

Magyar Hírlap


Vissza

 

Webkamera

Lakitelek Népfőiskola animált kameraképe

Kattintson a képre!

Eseménynaptár

<< 2017. December >> 
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
      1  2  3
  4  5  6  7  8  910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Magyar Örökség

Magyar Örökség Díj
2003 március 22-én a Magyar Örökség Díj kuratóriuma pedagógiai és közösségszervező munkássága elismeréséül Magyar Örökség Díjat adományozott a Lakiteleki Népfőiskolának.

Közhasznúság


Közhasznúsági jelentéseink