Ma 2017 szeptember 20. szerda, Friderika napja van. Holnap Máté és Mirella napja lesz.

Tájékoztatjuk Látogatóinkat, hogy a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciója és fejlesztése keretében a beruházás első része befejeződött, a második ütem folyamatban van.

A Népfőiskola Alapítvány a beruházás ideje alatt is várja Látogatóit programjaival, szolgáltatásaival, melyekről továbbra is tájékoztatjuk honlapunk olvasóit.


Sánta Ferenc: Szolgáló szabadságunk
E-mail Nyomtatás PDF

A 20. század második felének uralkodó eszméje a szabadság. Pusztulásra van ítélve minden erő, törekvés, mely ennek ellenében kíván hatni, legyen az bármifajta történelmi képződmény, társadalmi réteg, politikai érdekszövetség, párt vagy állam.


Az országot megrázó társadalmi-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait.

Részlet az 1987. szeptember 27-én megszavazott Lakiteleki Nyilatkozatból

Csak a szabadság teszi lehetővé az ember számára, hogy az erkölcsi elv igénye szerint élhessen  (Fotó: MTI - Götze Krisztina)

 

Sánta Ferenc író 1987-es felszólalásából

1. A 20. század második felének uralkodó eszméje a szabadság. Pusztulásra van ítélve minden erő, törekvés, mely ennek ellenében kíván hatni, legyen az bármifajta történelmi képződmény, társadalmi réteg, politikai érdekszövetség, párt vagy állam. Mindezeknek a napjai meg vannak számlálva, és nincs mód, eszköz, amely megmenthetné őket. Az ember történelmében először történik meg, hogy a szabadság eszméjének ne lennének a Föld minden részén szervezett csapatai, mégpedig oly módon, hogy nem maradnak magányosak, az elnyomó hatalom képtelen elszigetelni őket. Ismertté válnak, kapcsolatot teremtenek egymással, szövetkeznek, és együttesen töltik be a kor parancsát. Ez azt is jelenti, hogy megannyi nyomorúság és szerencsétlenség ellenére, mely bennünket külön-külön és korosztályonként ért, rendkívül szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ennek az időnek részesei és alakítói lehetünk.

2. Soha nem történt meg, hogy ennyire hathatósan, hangosabban és napról napra bizonyítottabban hangozzék el földünkön, hogy a szabadság az, amiből minden társadalmi és emberi jó ered, és hogy a szabadság hiányából semmi jó nem származhat, de minden rossz nála veszi a kezdetét. Ez az igazság most először terjedhet olyan mértékben szét a földön, hogy eljut minden emberhez. Ez korunk legfőbb ismérve és jellemzője. Közismertté vált, hogy csak a szabadság teszi lehetővé az ember számára, hogy az erkölcsi elv igénye szerint élhessen, munkálkodhasson önmaga és mások hasznára. Ekképpen érezheti csak jól magát emberi mivoltában. Míg a szabadság hiányában megkeseredik, és állandó félelemben él, azt illetően, hogy emberségében megnyomorodik.

3. Forradalmak sora járja be világunkat, oly sok helyen és oly permanenciában, melyre példát eddig nem mutatott a történelem. Következésképpen többet tudunk természetükről, mint amennyit a megelőző időben ismertünk. Legelsőbben is azt, hogy a forradalmak leverhetők, de nem győzhetők le. Fizikai leveretésük nem jelent többet és mást, mint résztvevőinek, vezetőinek likvidálását. Eszméi kivégezhetetlenek; nem zárhatók börtönbe, nem lehet megakadályozni, hogy megteremjék a gyümölcsüket. Minden forradalom győztes forradalom abban a pillanatban, mihelyt egzisztálni, létrejönni képes volt. A forradalom erkölcsi kategória, amely az ember örök és elpusztíthatatlan, bensejében hordott igaz­ságérzetéből fakad. Ezért újra és újra megismétlődik mindaddig, amíg az ember méltó életet nem teremt magának.

4. Szembe kell néznünk azokkal a dolgokkal, amelyeket a forradalom önmagában hordoz, önmaga elpusztításának lehetőségeként. Ezek semmivel sem jelentenek kisebb veszélyt a számára, mint természetes ellenségei. Tudnunk kell, hogy a forradalomnak is van etikája, s amilyen mértékben megsértik, olyan mértékben kerül végveszedelembe maga a forradalom. Nem vonhatjuk kétségbe a forradalom szabadságjogokat felfüggesztő cselekedetét a hatalom megszerzéséért folytatott küzdelmének első szakaszában. Elkerülhetetlen, szükséges eljárás. De azt már az etikája követeli meg, hogy amikor felszámolta a régi rend adminisztrációját és annak erőszakszerveit, haladéktalanul fel kell oldania ezt a korlátozást, és meg kell adnia az embereknek mindazokat jogokat, amelyeknek a megszerzéséért az áldozatot vállalták. Ezen áll vagy bukik további sorsa. Elmulasztása egyet jelen a vereséggel. Ebben vétettek mind ez ideig leginkább a forradalmak vezetői.

5. Nem csupán a forradalom vezetőinek okosságán, de mindenekelőtt etikai érzékenységükön múlik, hogy immár birtokon belül tevékenységüket a nép ellenőrzése alá kell helyezniük. Csak ez szabhatja gátját az önteltségnek, mely hatalmába kerítheti őket, és annak, hogy a kiválasztottság állapotában érezzék magukat, tévedhetetlennek és bírálhatatlannak. Itt kell maradéktalanul ismernünk a forradalmi etika penzumát. Azt is, hogy vereség vagy győzelem feltétele az, hogy meg kell szabadulni a forradalom fanatikusaitól, bármely rangúak és rendűek legyenek is. Ezek a megszállottak pusztítani akarnak akkor is, amikor annak szüksége már nincs, amikor az elkerülhetetlen kíméletlenségnek át kell adnia helyét a türelmességnek. Épp a kivívott szabadság jegyében a jól meggondolt toleranciának. Ezt is az etika szupremációja követeli.

6. Nem ismerünk forradalmat, melynek beteljesülése után ne siettek volna hozzászegődni öncélú érdekeiket mindennél fontosabbnak tekintő percemberek, karrieristák, konjunktúralovagok. De a forradalmak története tanúsítja, hogy milyen nagymértékben sodorhatják végveszedelembe azt. Felelősséget nem hordoznak magukban, szolgálat és áldozatvállalás egyként idegen tőlük, következésképpen lézengő ritterekként élnek, idegen testként vannak jelen egy szolgálatot és áldozatot mindennél inkább igénylő társadalmi mozgásban. Személyes jólétük vágya vezeti cselekvésüket, ez az egyetlen, amire tekintenek. Pozícióba kerülve dolguknak csak annak megtartását tekintik, és ennek következtében az állapot változatlanságát, mert a más, az új, helyzetük megingását jelentheti. Ezért azt tartják legfőbb feladatuknak, hogy napról napra afelől biztosítsák a hatalmat, hogy minden úgy van a legjobban, ahogyan van. Így aztán mozgás helyett mozdulatlanságot, eleven, megújuló élet helyett a stagnálás posványát akarják fenntartani. Minden társadalomban fellelhetők, mindig és mindenkoron. Kártékony, önző emberek, és ezért etikai parancs, hogy éppen maga az új értéket óhajtó forradalom szabadítsa meg részvételüktől a közügyekben a társadalmat.

7. Az önteltség fanatizmusa és az elvtelenek kegyencségének együttese hozza létre, szükségszerűen és elkerülhetetlenül a butaság szervezeti formáját, a monopóliumot. Egyiknek önmaga kizárólagos elhivatottságmániája, másiknak a lakájszerep megtartási akarata. E kettő szövetségének torzszülöttje a monopólium, amely megakadályozza, hogy a forradalmi erőszak átalakíthassa önmagát a minőség forradalmává. Azzá, ami az egyetlen mód arra, hogy állandó hatóvá válhasson. Ehhez tudni kell, hogy a forradalom küzdelmének első napjaiban nem válogathat a tekintetben, hogy ki miért került a soraiba. De megszilárdulása után már a minőség jegyében kell szelektálnia. A becsületesség és a szellemi képesség mércéjét használva eszközül. (…)

8. Magyarországon 1945-tel, bármely szerencsétlen körülménnyel társulva, társadalmi forradalom vette kezdetét. A nemzet érett volt erre a forradalomra, és maradéktalanul ott találtatott benne a képesség életének gyökeres megváltoztatására. Kihordta méhében és megszülte azokat az embereket, akik alkalmasak voltak ennek a küzdelemnek a vezetésére és végrehajtására. Generációk sora állt készenlétben arra, hogy betöltse a törvényt, és eleget tegyen a kor parancsának, nemzeti függetlenséget és társadalmi igazságot szolgáltatva. De szuverenitásakarata nem teljesült be, forradalmát pedig fokozatosan kilopták a kezéből „sírjukban is megátkozott gazok”. Olyan emberek kezébe került az ország, akik gyűlölettel voltak eltelve a magyar nemzet iránt, akik alkalmatlanok voltak egy forradalmi folyamat levezetésére. Gyűlöletük oly mértékű volt, hogy a nemzetet egészében érdemtelennek ítélték a szabadságra, alkalmatlanságuk pedig oly mértékű, hogy a forradalmat végső veszélybe sodorták, a despotizmus mocsarába süllyesztették. Elkövették mindazt a bűnt, amiről szóltunk a forradalmak etikája kapcsán. A meggyalázott nemzetet arra kényszerítették, hogy ezrek életét feláldozva forradalommal tisztítsa meg a forradalmát. Meg is tette, remélve azt is, hogy megszabadítja magát az önkényuralomba, barbarizmusba süllyedt sztálinista elnyomástól.

9. A szocializmus egyike az emberiség leg­figyelemreméltóbb kísérleteinek arra, hogy igazságos emberi együttélést teremtsünk. De soha eszmény és gyakorlat nem mutatott olyan nagymértékű ellentmondást, mint amilyen azokban az országokban tapasztalható, amelyekben ennek színtere fellelhető. Sem ember, sem nemzet méltósága ily tartósan nem került meggyalázásra és életveszedelembe. Mindezek ellenére oly dolognak tekintem, amely matériája annak a műveletnek, amelyben az emberiség a boldogulásának módját keresi. A történelemből nyert tapasztalat okán. (…)

10. Minden társadalmi megrázkódtatás megelőzésének legalkalmasabb ellenszere az idejében meghozott reform. Az egyetlen, amivel elkerülhető a feszültség robbanása. Semmi nem tételezi fel inkább egymást, mint forradalom és reform; mert a győztes forradalomnak szüntelen reformok útján kell megújítania önmagát. Cél és eszköz semmiben nem társul szorosabban egymáshoz. Ha a magyarországi kommunista vezetés ezt teljes mélységében felismeri, akkor tudnia kell, hogy reform, megújulás csak szabad emberek, intézményesen biztosított és maradéktalanul érvényesített szabadságjogok útján valósítható meg. Le kell mondania monopolstátusáról és kizárólagos jogairól, bírálhatatlanságáról és sérthetetlenségéről. Nem tarthatja fent azt az állapotot, hogy titkos kamarilla módjára működjenek vezető testületei, hogy vezetői egy szűk kör által választott személyek legyenek. Át kell adnia a hatalmat az ország lakosságának, a nemzetnek, a közösségre kell bíznia azt, hogy kit óhajt politikusainak, és kit nem. Zárt gyülekezetként, kontrollálatlan hatalommal soha és sehol nem lehetett a történelem folyamán tartósan egzisztálni és bizalmat is élvezni. (…)

11. Nem vagyok marxista, akik ismerik hovátartozásomról írt megnyilatkozásaimat, tudják ezt. Igazságérzetem teszi, hogy mindennek akár legcsekélyebb erényét is számba vegyem. Meggyőződésem, hogy a világnak szintézisre van szüksége, miként mindig is az vitte előbbre az emberiséget. Féltem a szocializmus részigazságait, mint a szintézis elemét. Félek, nehogy kiöntessék a gyermek is a mosdóvízzel együtt. Tudom, hogy a szabadság a legfőbb jó, és elismerés annak, ki érte szót ejt, ki érte cselekedni indul. Ezért adózok tisztelettel e találkozó résztvevőinek. De nem hallgathatom el, hogy látom a veszedelmet azokból, akik a szabadságról más helyeken oly sokat szólnak, de másképpen gondolkodnak róla, mint azok, akik azt felelősséggel teszik. Hallom azokat, akik nem azt mondják, hogy szabadságot kívánok, hogy szolgálhassak, hanem azt, hogy szabadságot akarok azért, hogy gátlás és korlát nélkül élhessek önmagamnak, szolgálat nélkül.

Magyar Hírlap


Vissza

 

Webkamera

Lakitelek Népfőiskola animált kameraképe

Kattintson a képre!

Eseménynaptár

<< 2017. Szeptember >> 
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
    
  4  5  6  7  810
11121314151617
18192021222324
252630 

Magyar Örökség

Magyar Örökség Díj
2003 március 22-én a Magyar Örökség Díj kuratóriuma pedagógiai és közösségszervező munkássága elismeréséül Magyar Örökség Díjat adományozott a Lakiteleki Népfőiskolának.

Közhasznúság


Közhasznúsági jelentéseink